2.rész

A büfében vettem egy Bake Rollst meg egy üveg vizet, és visszamentem a terembe. A fél osztály bent volt, és körülülték Édent. Felvont szemöldökkel ültem be a padomba, Éden meg egy "na látod?" pillantást vetett felém.
- Linett! - szólt valaki a terem végéből. Körülöttem mindenki el volt foglalva, de az ajtóban megpillantottam Kriszt. Kíváncsian felálltam, és odamentem hozzá. - Van kajád? Éhen halok.
- Háát.. Nincs.
- És pénzed?
- Most vettem belőle Bake Rollst.
- Az jó lesz. - lökött félre, és egyenesen a padomhoz száguldott. Felkapta a zacskót, és már fordult is vissza. Útközben szépen nekiment a plázacica Barbinak, aki mérgesen nézett vissza, de végül legyintett.
- Hé, ne vidd el, nekem is kell! - állítottam meg az ajtónál.
- Tessék - vett ki a zacskóból egy darabot. Kikaptam a másik kezéből a zacskót, és jó erősen magamhoz szorítottam.
- Azt viheted - böktem a kezében lévő egy darabra, mire dühösen felsóhajtott.
- Van valakinek kajája? - nézett körbe az osztálytársaimon. A legtöbben megrázták a fejüket. Krisz szinte mindenkivel jóban van az osztályomból, az ilyet totál természetesnek vélte megkérdezni. Timi (Barbi egyik csatlósa) végül a kezébe nyomott egy szendvicset.
- Kösz! - verte hátba Timit, akinek eltorzult az arca. Krisz mit sem törődve ezzel kiviharzott a teremből. Barbi és barátnője, Alina odarohant a hátbavert (?) Timihez, és visongtak egy sort.
- A bátyád egy tahó! - fordult felém Barbi mérgesen. - Nem elég, hogy elkéri a kajáját, még hátba is veri, ráadásul még engem is fellökött!
- Már bocs, de Timi adta oda a kajáját. Egy. Kettő. A bátyám így hálálkodik, nem tudsz rajta változtatni. És végül, te álltál rossz helyen. - vágtam vissza. Barbi ( és mostmár a másik kettő is) döbbenten nézett rám.
- Még hogy én álltam rossz helyen? Ha nem lennél vak, talán láttad volna hogy ő jött nekem.
- Nem is - védett Alexa.
- Téged meg ki kérdezett? - förmedt rá Barbi.
- Nem tök mindegy? - szólt bele Adrián is.
- Hagyjátok már abba, hisztis libák vagytok mindannyian! - zárta le a témát Dominik. Utálja a csajos hisztiket, Milán viszont imádja nézni és kiröhögni az ilyet. Barbiék fújtatva kivonultak a teremből, én meg gondterhelten felsóhajtottam.
Hazaérve bepakoltam holnapra, és fáradtan lerogytam a fotelemre. Viszont ráültem A tavalyi osztályképre. Megrökönyödve néztem végig rajtuk. A felső sorban ott álltak a fiúk. Szabi a szélén állt. Emlékszem mennyit röhögtünk vele, Somával, Milánnal, Dominikkal és Adriánnal. Az első négy ember semmit nem változott, csak magasabbak lettek és napbarnítottak. Adriánnal tavaly lettünk igazán haverok. Ő tényleg sokszínű személyiség. Van, amikor csomót röhögünk mindenféle hülyeségen, már attól is, ha csak egymásra nézünk. Van, amikor komoly, ilyenkor nem beszél senkivel, zenét hallgat. Van, amikor legjobb haver, és tudom, hogy neki őszintén elmondhatok bármit, mert titoktartó, megbízom benne. A problémáinkra együtt keresünk megoldást, falazunk egymásnak ha egyikünk csinált valamit. Egyszer összevesztünk, de nem tartott tovább tíz napnál. A végén mentünk egymáshoz bocsánatot kérni. Tényleg nagyon jó barát, mindig számíthatok rá :). Adrián mellett áll Peti és Tamás. Velük nem nagyon szoktam beszélni, inkább elvannak Erdélyivel (Erdélyi Bálint), és Papp Marcival. Róluk se tudok sok mindent. A második sorban áll Bea, Dóri és Viola. Az utóbbinak a szülei "gazdagok", rengeteg ismerőse van, de a legrosszabb, hogy minden hülyeségbe könnyen belemegy. Mindig szokott valami bulit tartani a bazinagy házukban, és hogy a következőt mikor rendezi meg, az csak a kedvén múlik. Bea csendes lány, nem ismerem annyira. Dórival szoktunk néha beszélni, jó fej, vicces lány. Mellettük állunk mi, Alexával és Jázminnal. Alexa a legjobb barátnőm, mi ketten kiegészítjük egymást. Jázmin bármilyen helyzetben képes lelket önteni belénk. Ha tanácsra, vagy egy jó társaságra van szükségem, ő mindig itt van :).  Mellettünk Barbi, Alina és Timi állnak. Közülük Alina a legértelmesebb, ezért a legképtelenebb dolgok mindig a másik kettő közül kerül ki.
- Képesek voltak még az osztályképen is kacsaszájjal virítani...- fogtam a fejem, aztán elraktam a képet a fiókomba. Később vacsora után bezuhantam az ágyba, és azonnal elaludtam.

Szerdán minden rendben volt. Éden kezd beilleszkedni Szabiék társaságába, és ahhoz képest, hogy Szabi az első nap kiröhögte, egész jól elvannak. Ebédszünetben az udvaron ültünk Alexáékkal, és (mi másról ha nem) Édenről beszélgettek.
- Tök jó, hogy Édennel sok mindenki foglalkozik - jegyezte meg Alexa.
- Jó neki - motyogtam, és beleharaptam a sonkás-uborkás szendvicsembe.
- Mert nem? Tényleg jó.
- Örülök, hogy örülsz.
- Látom - hunyorgott Alexa. Olyan fura. Csak három napja jött, és mindenki odavan érte... Vagy csak én gondolom így? Meglehet -.-
Órák után elkísértem Alexát és Jázmint a buszmegállóba, aztán bedugtam a fülesem, és hazamentem.
- Sziasztok! - csaptam be az ajtót mögöttem.
- Szia. Ne csapkodd az ajtót. - szólt rám anyu. Na kösz.
- Mi jót csinálsz? - pattantam fel a pultra, és kezembe vettem egy körtét.
- Vacsorát. Mi újság a suliban? - kérdezte, én meg elhadartam mindent Édenről, meg a nagy felhajtásról körülötte. Miután elhadartam, felmentem a szobámba, de alig bírtam a tanulásra koncentrálni. Ezért betettem a Because I'm Stupidot, amire egy hétig tudnék aludni. És aludtam volna tovább, ha anyu nem szól, hogy kész a vacsi. Kómásan lebotorkáltam a lépcsőn        és leültem az asztalhoz.
- Mi van veled Linett? - kérdezte hirtelen apu.
- Hmp? - kaptam fel a fejem. Kicsit elbambultam.
- Nem alszol jól? Vagy miért vagy mindig ilyen fáradt? - aggodalmaskodott.
- Jóhogy, mert egész éjjel csetel. - szólt bele Krisz.
- Mivel dobjalak meg, te kajatolvaj?
- Gyerekek, ne az asztalnál - állított le anyu, és kezében a serpenyővel idejött.
- Aszittem' már fejen akarsz csapni vele - ijedt meg Krisz.
- Persze kisfiam... - bólogatott anyu.
- Jó is lett volna - szomorkodott Brigi, erre felröhögtem, és pacsiztunk. Erre Krisz megdobott egy kenyérdarabbal.
- Hé! - állítottam le - Afrikában éheznek.
- Igen, Krisz, állítsál magadon - bólogatott a húgom.
- Sokat - vigyorgott Krisz. Mosolyogva megráztam a fejem a hülyeségén, és nekiláttam a kakaós tésztámnak. Vacsi után felmentem egy kicsit Facebookra, de úgy tűnt, senkinek nem hiányoztam, úgyhogy elmentem aludni.